Integető Macska – avagy a Maneki Neko titkai
Bizonyára sokan találkoztatok már ezzel a kedves figurával. Bár hazánkban elsősorban a kínai üzletekből, éttermekből mosolyog ránk, ez ne tévesszen meg senkit! A cica Japánból indult hódító útjára. A legrégebbi írásos bizonyítékok szerint egyenesen Oszakából, ahol már 1876-ban kimonóba bújtatott Maneki Neko-kat osztogattak egy szentélyben, mások források szerint viszont Tokióból származik.
A Maneki Neko szó szerinti fordításban is integető-hívogató macskát jelent. Japánban nem az általunk ismert kézmozdulattal hívják egymást az emberek, hanem fentről, lefelé fordított tenyérrel, amolyan integető mozdulattal hívogatják a másikat. Mivel “szerencsemacska” többek között arra hivatott, hogy vásárlókat, vendégeket és ügyfeleket vonzzon, éttermek, üzletek, szalonok, boltok, és vállalatok bejáratainál, valamint a házak ablakaiban találkozhatunk vele Japán szerte.
Fehér színben a legnépszerűbb, ám minden színnek megvan a sajátos jelentése.
- Háromszínű (fehér alapon vörös és fekete foltokkal): a legerősebb szerencsetalizmán
- Fehér: a tisztaság jelképe, vonzza a jó szerencsét és a pozitív dolgokat
- Rózsaszínű: szerelmi boldogságot ígér, támogatja a párkapcsolatokat
- Aranyszín: a gazdagság és jólét talizmánja, vonzza a pénzt
- Piros: távol tartja a rossz szellemeket és a betegségeket
- Fekete: elűzi a gonosz erőket, távol tartja a rossz szerencsét és megvéd a tolvajok, zaklatók ellen
- Zöld: segíti a tanulást, támogat tanulmányaink során
A mancsa is nagy jelentőséggel bír. A jobb mancsával integető Neko a pénzt vonzza, szerencsét, egészséget és védelmet hoz gazdájának. A bal manccsal hívogató macska a vásárlókat, vendégeket vonzza, emellett szerencsét és pénzt ígér. A két manccsal integető cica az otthont védelmezi. Minél magasabbra emelik mancsaikat, annál nagyobb lesz a szerencsénk!
Általánosan jellemző, hogy a nyakukban vörös szalagon fityegő csengettyűt viselnek, és másik mancsukban érmét tartanak.
No, de miért tartanak nekik ekkora varázserőt? Honnan ered a legendájuk? A megannyi történet és meseszerű elbeszélés közül, két kedvencemet írom le Nektek. Ezek tulajdonképpen igaz történetek is lehetnének.
A klasszikus monda szerint, egy kereskedő befogadott egy éhező macskát, s bár a csőd szélén állva nem volt egy vasa sem, új kedvencéről mégis rendesen gondoskodott. Az elszegényedett kereskedő jószerencséje egyszeriben visszatért, egészsége javulni kezdett, és a boltja is újra fellendült. A cica egy szép napon, hálája jeléül, leült az üzlet elé, és mancsával integetett az arra járóknak. Így hívogatta őket, akik e kedves gesztusnak nem tudtak ellenállni és mind betértek gazdája boltjába.
A másik történet öregasszonyról szól, aki olyan szegény volt, hogy úgy döntött, megválik szeretett macskájától. Mielőtt azonban eladta volna, a cica álmában szólt hozzá, és kérte, hogy készítse el a pontos mását agyagból. Az asszony, bár furcsállta a különös látomást, engedelmesen elkészítette, majd roppant gyorsan el is adta az agyagmacskát. Az elkövetkező napon még vagy egy tucat macskát készített, majd azok is hipp-hopp elkeltek. Az öregasszony hamarosan meggazdagodott és imádott csodacicáját is megtarthatta.
Emlékszem az én első találkozásomra a Maneki Neko-val. Egy (nem kínai!) gyros-os polcáról integetett felém, és bár megkérdeztem mire jó, miért van ott, annyira nem keltette fel az érdeklődésem, AKKOR. Idén nyáron viszont, amikor egy falunapon árultam az ékszereimet, engem is magával ragadott a mellettem ülő srác rajongása az integető macska iránt. Tény, hogy rengeteg fagyit eladott… Első dolgom az volt, hogy én is szereztem magamnak, és a következő vásárom már igazán jól sikerült. 🙂 Itt azonban nem álltam meg, annyira elvarázsolt az integető macska legendája, hogy fityegőt és kulcstartót is szereztem, most pedig elérkezett az idő, hogy karkötő formájában Veletek is megosszam a CSODÁT!
